Žika Savin: „Észak-Bácska integet nektek, gyertek el a SUPM-re!”

Valamivel kevesebb mint két hónap választ el bennünket a 8. Szabadkai Félmaratontól, amely már az első megrendezése után a sportesemény hírneve mellett olyan rendezvény hírnevét is kivívta, amely összeköti az embereket és a nemzedékeket, népszerűsíti az összetartozást, és lehetővé teszi a futóknak, hogy a testmozgás közben megismerjék Szabadka történelmét. Egyetértetek majd, hogy városunk sokkal korábban megérdemelt volna egy ilyen sporteseményt, de úgy tűnik, van valami abban a mondásban, hogy a dolgok akkor történnek meg, amikor valóban eljön az idejük. Hét év után úgy gondoljuk, itt az idő a visszatekintésre, ezért úgy döntöttünk, megosztjuk veletek azok benyomásait, akik teljes szívvel azon fáradoznak, hogy jól érezzétek magatokat Szabadkán: a szervezőcsapatét, amelynek tagja Žika Savin, a versenyt szervező Horizont sportegyesület alelnöke is, akivel a sportesemény múltjáról, jelenéről és jövőjéről beszélgettünk.

A Szabadkai Félmaraton megszervezésének ötlete Žika Savin elmondása szerint spontán módon született, miután barátaival részt vett egy apatini versenyen. „Nagyon jól éreztük ott magunkat; az ilyen versenyeken általában nagyon fontos a zene és úgy általában a hangulat, hogy amikor valaki lefutja a távot, különleges hangulatba kerüljön, egészen más érzése legyen. Kristifor Bogdanić kezdeményezésére, aki összeszedte a csapatot, elkészítettünk egy tervezetet, elmentünk Szabadka akkori polgármesteréhez, Bogdan Laban úrhoz, átadtuk neki, ő pedig 15 perc beszélgetés után azt mondta, hogy a Város támogatni fogja. A többi már történelem. Az első Szabadkai Félmaratont szervező csapat tagjai Kristifor Bogdanić, Živica Savin, Jovica Ilić, Damir Dulić és Nenad Bogar voltak, és a Szervezőbizottság többi tagjával együtt minden évben a maximumot nyújtják, hogy a verseny a lehető legjobban legyen megszervezve. Az ötlet kidolgozásának legelején velünk volt Halász Edvárd, Damir Stojanov és Pásztor Bálint úr is, aki szintén nagyban hozzájárult a sportesemény létrejöttéhez, és ezt ma is teszi, ahogyan a jelenlegi polgármester, Stevan Bakić úr is, aki szintén valóban felismeri a Szabadkai Félmaraton jelentőségét városunk számára. El kell mondanom, hogy abban a pillanatban senki sem gondolt arra, hogy Szerbia egyik leglátogatottabb és legszebb versenye születik meg, de végül így lett. Rögtön arra gondoltunk, hogy a felnőttek versenye mellett a legkisebbeknek is rendezünk futamot, az egyetlen hiba pedig, amelyet az első Szabadkai Félmaratonon elkövettünk, az volt, hogy szombaton tartottuk a versenyt, ami nem volt éppen a legjobb ötlet, de a hibákból tanul az ember. A rendőrök akkor azt mondták, ez többé eszünkbe se jusson, így úgy döntöttünk, vasárnapra tesszük át a futamokat.”

Žika Savin kiemeli, hogy nagy kihívás belevágni egy ilyen verseny megszervezésébe, mert az emberi erőforrás mellett számos más elemet is biztosítani és előkészíteni kell, amelyek az egész eseményt alkotják. „A biztonságért felelős 80 ember mellett néha több mint 60 önkéntesre van szükség, magában a szervezésben pedig nagyjából 30 ember vesz részt, ami eleget mond arról, mennyire nagy kihívás; emellett közel 1500 embert kell vendégül látni, akiknek otthon kell érezniük magukat, és szép emlékekkel kell távozniuk Szabadkáról. Nagy figyelmet fordítunk magára a szervezésre, hogy az emberek jól és biztonságban érezzék magukat, hiszen minden résztvevő biztosítva van egy biztosítótársaságnál, és igyekszünk minden mást is biztosítani számukra, hogy a nevezési díj befizetésén túl ne kelljen további pénzt költeniük, legalábbis ami magát a versenyt illeti. Biztos vagyok benne, hogy feszegettünk néhány határt, mert a résztvevőknek a frissítés mellett vizet, étrend-kiegészítőket, gyümölcsöt, finom pitéket és réteseket is kínáltunk. Egy évben zöldséget is adtunk, de a futók nem voltak tőle különösebben elragadtatva, így abbahagytuk.” Tekintettel arra, hogy a Szabadkai Félmaratont augusztus végén, a Város Napja ünnepségsorozatának keretében rendezik, és mindannyian tudjuk, hogy ilyenkor meglehetősen meleg van, a szervezők nagy figyelmet fordítottak arra, hogy a résztvevőknek minél több lehetőséget kínáljanak a hűsölésre. „Amellett, hogy a Szabadkai Félmaraton csapata jól szervezi magát, ott vannak a köz- és közművállalatok is, amelyekkel minden évben egy-két hónappal a verseny előtt egyeztetünk, közösen szervezkedünk, információkat és feladatokat cserélünk. Mindent egybevetve el kell mondanom, hogy Szabadka város önkormányzata nagyon fontos partnerünk a Szabadkai Félmaraton szervezésében” – teszi hozzá Savin.

Szabadkának gazdag történelme van, és a szecesszió, amelyen a város a 19. században keresztülment, kitörölhetetlen nyomot hagyott nevezetességein és épületein – innen a „Fuss a történelmen át” szlogen, a Szabadkai Félmaraton védjegye. „Ezt mi tudatosan erősítjük, ezért minden évben egy abból a korból származó épület kerül az érmekre. Természetesen az az osztrák–magyar kultúra ma is él Szabadkán, ezért mindenki számára érdekes, aki a városunkba érkezik. Nemcsak a külföldieknek – tavaly 20 országból jöttek, és reméljük, idén még többen lesznek –, hanem azoknak is, akik Szerbiából, a szomszédságunkból, délről stb. érkeznek… Mindenki el van ragadtatva Szabadka szépségétől, tisztaságától; a verseny idején a város tele van zölddel, a futók a belvároson, a gyönyörű Radić fivérek utcán és a Sétaerdőn futnak át, és valahogy az egész történet csodálatos számukra. Ott van a Prozivka park és a Tito marsall sugárút is, amelyeknek szintén megvan a maguk üzenete; mondjuk úgy, hogy a sugárút a kommunizmus korát idézi, maga a belváros szecessziós stílusú, a Sétaerdő a maga zöld terével olyan hely, ahol a futók jól érzik magukat futás közben, a Prozivka pedig a parkjával kétségkívül Szabadka legnagyobb lakónegyede. A legszebb az, hogy a futamok alatt a polgártársaink szurkolóként megjelennek az utcákon, és ez a biztatás, valamint magának a városnak a szépsége valahogy megadja nekik azt a valamit, amit meg szeretnénk mutatni, és amiben különbözünk a többi versenytől.”

A Szabadkai Félmaraton a sportesemény mellett szórakoztató rendezvény is, és egyfajta turisztikai esemény a legészakibb szerbiai város számára. „Sok résztvevő a verseny után még egy-két napot a városunkban marad, ezért tavaly egy érdekes bazárt rendeztünk, ahol az emberek megnézhették és megvásárolhatták a korábbi félmaratonok anyagait, például pólókat, érmeket, megbarátkozhattak a baráti versenyeinkkel, és többet megtudhattak róluk, hiszen vendégségbe jönnek hozzánk a Pulai Félmaraton és a Belgrádi Maraton képviselői is, és így lesz ez idén is. Amellett, hogy sok frissítőállomásunk van, a magas hőmérsékletre tekintettel idén a verseny rajtját reggel 8 órára hoztuk előre, így az egész programnak – az érem- és díjátadókkal együtt – legkésőbb 12.30-ig be kell fejeződnie. Idén a szponzoroknak köszönhetően a leggyorsabb futók kerékpárt kapnak, és hogy hogyan nyerhetik meg, azt a helyszínen látják és hallják majd. Ez alkalomból szeretnék köszönetet mondani számos szponzorunknak, akik a kezdetektől velünk vannak: a Voda Vodának, a Skechersnek, a Goodwill gyógyszertáraknak, a Gebinek, a Sat-Traktnak, az Inspira Csoportnak, az Evropa pékségnek, a Grand Motorsnak, a Rauch gyümölcsleveknek és számos más szponzornak, természetesen Szabadka városának és az összes köz- és közművállalatnak. Köszönet a szabadkaiaknak, akik egyre többen vannak a versenyünkön, és büszkék vagyunk arra, mennyivel hozzájárultunk ahhoz, hogy városunk ne csak a sportok városa, hanem a futók városa is legyen, mert egyre többen kezdtek el futni, és járnak más versenyekre is, hiszen ez a sport valóban összeköti az embereket. Az emberek nem csak azért vannak itt, hogy a legjobb idejüket fussák, hanem hogy szórakozzanak, barátkozzanak és megismerjenek másokat, ami nagyon szép oldala ennek a sportnak. Mindenképpen köszönetet mondanék a médiának is, amely minden évben figyelemmel kísér bennünket, és a verseny előtt népszerűsít minket.”

Valamivel kevesebb mint két hónap választ el bennünket a 8. Szabadkai Félmaratontól, és a szervezőcsapat Savin elmondása szerint elégedett az eddig nevezett versenyzők számával. Ez a szám lassan közelít az ezredik nevezéshez, és az a várakozás, hogy idén megdől a rekord, és eléri az 1500–1600 nevezett résztvevőt. „Természetesen szép lenne, de nem minden rajtunk múlik. Az utóbbi időben sok verseny dönt látogatottsági rekordot, így mi is ebben reménykedünk. A versenyzők a korábbi évekhez hasonlóan nagyszerű hangulatra és még jobb szervezésre számíthatnak. Magát az útvonalat is „megfeszítettük”: az utóbbi versenyeken voltak kisebb hiányosságok a jelzéseknél, apró hibák, amelyeket kijavítottunk, mindazon felül, amit egyébként is szervezünk – élő zene az útvonalon, DJ-k a rajt- és célzónában. Újdonság, hogy a rajt- és célzóna nem a belváros szívében, a Napóránál lesz, mint a korábbi években, hanem a Kék szökőkútnál, és igyekszünk idén élő koncertet is szervezni az embereknek, miután lefutották a távot. Egy kisebb színpadot állítunk fel a Városháza díszbejárata mellett, ahol a résztvevők vendéglátás mellett pihenhetnek. A Szabadkai Félmaraton multikultúra, és erre vagyunk büszkék. Amióta megjelent, valami újat kínált, és kötelességünk minden évben valami újjal megörvendeztetni az embereket.”

Arra a kérdésre, milyen elvárásai vannak a 8. Szabadkai Félmaratonnal kapcsolatban, Žika Savin hangsúlyozza, hogy szeretné, ha megdőlne a verseny rekordja. „Ha nem tévedek, a 21 km-es futam rekordja eddig 1 óra 15 perc volt, szép lenne, ha ezt idén valaki megdöntené. Nem tartozunk a gyors versenyek közé, mert vannak kanyarjaink és útpadkáink, és ez akadályozza meg, hogy ez legyen Szerbia legnagyobb rekordja, de az egyes résztvevők által elért eredmények mindenképpen kvalifikálhatják őket akár az olimpiai játékokon való részvételre is, hiszen félmaratoni versenyként a Szerbiai Atlétikai Szövetség hitelesített bennünket.” Végül megkérdeztük beszélgetőtársunkat, mit üzenne az idei félmaraton résztvevőinek. „Legyetek biztosak abban, hogy jó házigazdák leszünk, és igyekszünk olyannak megmutatni a Szabadkai Félmaratont, amilyen valójában. Nyitott a szívünk, gyertek, öleljük meg egymást, fussuk ki magunkat, izzadjunk és énekeljünk együtt. Szabadka vár benneteket, Észak-Bácska integet nektek, megnyitottuk a szívünket és kitártuk a karunkat, és alig várjuk, hogy valakit megölelhessünk, mert ahogy mondják, egy öleléshez két szív és négy kar kell.”