A serleg több, mint díj!
A gyönyörű érmek mellett serlegeket is készítettünk futóinknak, jelképes elismerésként a sikerükért. Aki a legjobb eredményt éri el, természetesen valamilyen elismerésre számít, ám kevesen gondolunk a serlegekre másképp, mint erre az elsőként említett módon.
Szinte minden sportversenyen, így a Szabadkai Félmaratonon is különleges helyet foglalnak el a serlegek, de nem csupán az elért eredmény elismerései, hanem annak a teljes útnak a jelképei, amelyet a versenyző bejárt – a döntéstől és az első edzéstől a kihívásokon és akadályokon át egészen a célba érkezés pillanatáig. A serleg az erőfeszítés, az elkötelezettség és a fegyelem csúcsát jelenti, és bizonyítja, hogy minden befektetett munkának értelme volt, és hogy a határok, amelyeket oly gyakran magunk állítunk magunk elé, azért vannak, hogy kitoljuk őket. Minden serleg a korai kelésről, az esőben végzett edzésekről, a saját kételyekkel vívott küzdelemről és végül a győzelemről mesél. Néha ez az idő feletti győzelem, néha az ellenfelek feletti, de legtöbbször önmagunk feletti.

A Szabadkai Félmaratonon a serlegeket a leggyorsabbak kapják, de a dicsőség nem csak azoké, akik a dobogóra lépnek: minden versenyző a maga módján győztes. A serlegeknek mégis különleges varázsuk van, mert maradandó emlékként őrzik nemcsak a verseny napját, hanem mindazt is, ami odáig vezetett. Sportbeli jelentőségük mellett a serlegek ezen a rendezvényen érzelmi értéket is hordoznak. Összekötik a múltat, a jelent és a jövőt. Sok futó a polcon álló serlegre nézve kap motivációt arra, hogy kitartson, újra nevezzen, és még erősebben térjen vissza.
A Szabadkai Félmaraton keretében több kategóriában adunk át serlegeket: a 21, 10 és 5 km-es futamok leggyorsabbjainak, és más kategóriákban is készítettünk trófeákat. Így ünnepeljük a verseny sokszínűségét és befogadó jellegét, hiszen a maraton nem ismer határokat – sem életkorit, sem nemit, sem földrajzit. A nap végén a serleg sokkal több, mint fém, fa vagy kristály. Egyetlen pillanat jelképe: azé, amikor a sportoló a dobogóra lép, felemeli a tekintetét, és tudja, hogy minden megérte. És ez a pillanat örökre megmarad.

