Megkérdeztük a szabadkaiakat: „Futjátok a Szabadkai Félmaratont?”
Válaszok, amelyek megnevettettek, inspiráltak, és arra késztettek, hogy még jobban várjuk augusztus 31-ét. A belvárosban, a Korzón, a Radijalacon, a Sportcsarnoknál, sőt Palicson is csak egyetlen dolgot kérdeztünk az emberektől: „Részt vesztek a Szabadkai Félmaratonon?” Nem is sejtettük, mennyire érdekes, érzelmes és lokálpatriotizmussal teli válaszokat kapunk. Mert a Szabadkai Félmaraton nem csupán verseny, hanem történet azokról az emberekről, akik Szabadkát különlegessé teszik.
Marko, 28, Palicsról: „Egyetlen városi futást sem hagyok ki, és ez lesz a harmadik Szabadkai Félmaratonom. Tavaly 1:45 alatt futottam, most 1:40 a cél. De őszintén, a legjobban azt az érzést szeretem, amikor a belvároson futunk át, és az emberek az út széléről biztatnak. Ennél jobb edzés az egónak nincs!” – mondja, és hozzáteszi, hogy ez számára az évi „kitartásünnep”, a verseny után pedig a csapattal egyenesen palacsintázni megy. A hagyomány az hagyomány.
Milica, 41, a Radijalacról: „A munkatársnőimmel futok. Fejenként 10 kilométert, épp annyit, hogy kifulladjunk, de ne »dőljünk ki«. Tavaly személyre szabott pólóink voltak, idén sapkán gondolkodunk. Ha már futunk, legalább mindenki emlékezzen ránk!” Milica hozzáteszi, hogy a csapatnak érdekes neve lesz, a cél pedig az, hogy mosolyogva érjenek célba – de nem mindenáron, hanem az élményért.
Petar, 9 éves: „Én a kis futamon futok! Anya és apa az igazit futják, én a nagymamával megyek. Villámos cipőm volt, de kinőttem, úgyhogy most sárkányos van.” Petar elmondása szerint tavaly futott először a legkisebbek pályáján, és érmet kapott, amelyet a Lego-kockái mellett őriz. Azt mondja, a félmaraton „a legjobb nap Szabadkán, mert kiabálhatsz, és senki sem szól, hogy maradj csendben”.
Ana, 33, a belvárosból: „Nem futok, de a félmaraton az egyik kedvenc rendezvényem az évben. Szurkolótáblát készítek a nővéremnek – színeset, nagyot, sok humorral. Tavaly az állt rajta: »Ha három kapcsolatot kibírtál, a 21 km-t is kibírod!«” Ana hozzáteszi, hogy ezúttal a 18. kilométernél tervez állni, „mert ott a legnehezebb. A versenyben is, az életben is.”
Jovan, 66, nyugdíjas: „Én is futottam régen, amikor a Postán dolgoztam. Most már nem tudok, de minden évben kimegyek, leülök a ház elé, és szurkolok. Némelyiküknek vizet adok, olykor cukrot is, ha látom, hogy elsápadt.” Jovan hozzáteszi, hogy a verseny fontos a városnak. „Jó látni, hogy mindenki együtt lélegzik – fiatalok és idősek, akik futnak, és akik integetnek.”
És ti? Eldöntöttétek már, hogy részesei lesztek ennek a történetnek? A versenyig még 23 nap van, a nevezés pedig augusztus 20-án délig tart! Épp elég idő, hogy felhúzzátok a futócipőt, összehívjátok a csapatot, és nevezzetek. A Szabadkai Félmaraton nem csupán sportesemény. Ez az a nap, amikor Szabadka megmutatja, mekkora a szíve – nagy, futó és vidám.
A nevezés itt nyitva áll! Találkozunk augusztus 31-én Szabadkán, hogy együtt fussunk a történelmen át!