Nora Trklja, a Szabadkai Félmaraton nagykövete

Kezdésként egy mondat, amely az életmottódat jelenti, és amely vezérel? Alkalmazod a futásban is?

Élvezd az életet, tágítsd a látókörödet, használj ki minden szépet, amit az élet ad, tanuld meg érezni a testedet, és add a maximumot, amikor azt csinálod, ami fontos neked. Pontosan ezt az életmottót alkalmazom a futásban is. Annyit edzek, amennyi jólesik, és élvezettel teszem. Amikor eljön a telítődés, szünetet tartok… Több számban is kipróbáltam magam: 5 és 10 km-en, félmaratonon, maratonon, 50 km-es ultramaratonon, valamint terepfutó versenyeken. Úgy gondolom, hogy a mértékletesség az életben és az edzésben egyaránt fontos ahhoz, hogy megőrizzük a testünket és az egészségünket. Számomra például a mértékletesség azt jelenti, hogy nem lépem túl az 50 km-es távot, tudom, hogy az valóban nem tenne jót nekem, másra viszont ez nem érvényes: valakinek 10 km a határ, valakinek 100 km. Mindenkinek éreznie kellene a saját határait, tisztelnie a testét, és élveznie a tevékenységeket.

Mikor kezdtél futni, emlékszel esetleg az első edzésedre, társaságban voltál, egyedül, hogyan nézett ki?

Jól emlékszem az első futásomra: 2008-ban volt, nyaraláson, a tengerparton. Egyedül futottam, és rendkívül kellemes volt. Az „első lépéseket”, vagyis a helyes talajfogást és testtartást anyukám mutatta meg, aki fiatalkorában atletizált (rövidtávon). Gond nélkül lefutottam körülbelül 5 km-t, és élveztem. Akkor jöttem rá, hogy a futás a részem. A mai napig éppen azokon az utakon a kedvenc edzéseim, és minden évben alig várom a nyarat és a csodálatos tengerparti kilométereket. Általában szeretek egyedül futni, de természetesen a társaság is jól jön, különösen a hosszú és a tempóedzéseken.

 

Ma egyedül futsz, vagy tagja vagy valamelyik futóklubnak, és melyiknek? Ha igen, mesélnél róla egy kicsit?

Évekig egyedül futottam, és élveztem. Ez volt az én időm önmagammal és a gondolataimmal, mert a futás összeköti a testet és az elmét, kitisztítja a gondolatainkat, elégedettséggel tölt el. Az elmúlt egy évben elfogadtam, hogy végre van edzőm (Slobodan Marinkov), és az ő terve szerint dolgozom. Sloba a barátom is, így kiválóan kijövünk, és jólesik havonta néhány edzést vele is elvégezni. Mindig többet hoz ki belőlem, mint amire számítok. A Crvena zvezda atlétikai klub tagja vagyok, az országos bajnokságokat az ő mezükben futom, és büszke vagyok erre. Tagja vagyok az ASICS FrontRunner globális csapatának is, amelynek küldetése, hogy testmozgásra és egészséges életre ösztönözze az embereket. A szerbiai csapatnak jelenleg 7 tagja van, és igazán csodálatos egy ilyen pozitív történet részének lenni.

 

Hol dolgozol és milyen beosztásban, Nora? Tudom, hogy fizikailag nagyon aktív vagy; hogyan teremtesz egyensúlyt a munka, a családi élet és a futás között?

A Belgrádi Egyetem Fizikai Karán dolgozom a plazmafizika tudományterületén kutatóként, emellett több tantárgy oktatásában is részt veszek. Nem mindig könnyű egyensúlyt teremteni a munka, a családi élet és az edzések között. Hálás vagyok a férjemnek, Igornak a támogatásért, és azt is elmondhatom, hogy nagyon szép munkám van, amely lehetővé teszi, hogy a munkahét egyes napjain magam osszam be a munkanapomat. A szülés utáni visszatérésemet a pályára Slobodan Marinkov edző tanácsai kísérték, aki teljesen átalakította a heti edzéstervemet, így a versenyekre való felkészülési időszakban minden edzés hatékonnyá vált. Együtt megmutattuk, hogy korlátozott mennyiségű, de minőségi edzéssel is lehet eredményt elérni. A tervszerű edzésekkel az elmúlt egy évben javítottam az egyéni csúcsaimat 5 és 10 km-en, emellett jó maratont futottam Belgrádban, és javítottam az eredményemet a Belgrádi Maratonon.

 

Melyik volt az első versenyed, amelyen részt vettél? Mi az, ami vonz a félmaratonok és maratonok futásában?

Az első versenyem a 2011-es Belgrádi Félmaraton volt. Minden verseny külön történet. A versenyekre készülve jobban megismerjük a testünket, az elménket, próbára tesszük és kitoljuk a határainkat. A félmaratonok és a maratonok azok a versenyek, amelyek a legjobban fekszenek nekem. A félmaraton a tempót tekintve feszültebb a maratonnál, de lefutni egy maratont valóban külön történet. Készen állni egy maratonra azt jelenti, hogy fizikailag és mentálisan erős, egészséges, csúcsformában lévő, stabil, erős akaratú és vágyú vagy. A maratonra készülve, ahogy a maratoni verseny alatt is, teljesen megismered a testedet és az elmédet is… Sok helyzet letisztul, amely az előző időszakban talán gyötört, mindent tisztázol magadban azok alatt a rengeteg kilométerek alatt… Számomra a maratoni verseny olyan, mint egyfajta fizikai és mentális tisztítótűz. Megtanulod jobban tisztelni magad, jobban szeretni magad, küzdeni, erősnek, kitartónak, állhatatosnak lenni. Ezek a dolgok nagyon szépen átvihetők az élet más területeire is. A mentális erő, amelyet a félmaratonok és a maratonok adnak, felbecsülhetetlen. Az 5 és 10 km-es versenyek gyorsabb tempót és nagyobb feszültséget kívánnak a testben, de idővel, megfelelő edzésekkel ezeket is megszerettem.

 

Hány versenyt futottál eddig, és közülük hány volt félmaraton?

Őszintén szólva nem számolom őket. Általában egy félszezonban három-négy félmaratont futok.

 

Észrevetted a futás és a sport előnyeit a szakmai életedben? Mit emelnél ki legnagyobb és legjelentősebb előnyként?

A futás segít megerősíteni a testet és az elmét is. A szakmai életben olyan helyzetekkel találkozunk, amikor többet kell adnunk a megszokottnál, és amikor fizikailag és lelkileg felkészültek és teherbírók vagyunk, van erőnk a plusz erőfeszítésekre is. Az is ismert, hogy a félmaratoni és maratoni távokon vannak válságos időszakok, amikor nehéz, amikor azt kérdezzük magunktól, mire jó ez az egész gyötrelem, amikor a legkönnyebb lenne megállni. E válságok legyőzésével felkészülünk arra, hogy mentálisan kibírjuk a szakmai élet megterhelő időszakait.

 

Van valami, amit a futás negatív oldalaként emelnél ki?

Negatív oldalként egyedül a függőséget tudom kiemelni, amely a legtöbb futónál megjelenik (aki néhány hónapja rendszeresen edz). Őszintén szólva, még amikor úgy döntök, hogy kicsit hosszabb szünetet tartok, a lábaim maguktól visznek a cipőbe és a pályára.

 

Mely futóeredményeidet emelnéd ki különösen mint számodra legjelentősebbeket?

A legnagyobb futóeredményeim a 2018-as Belgrádi Maraton megnyerése, az 50 km-es táv országos csúcsának több éven át tartó birtoklása, valamint a részvétel a 2019-es 50 km-es világbajnokságon és a 2018-as és 2019-es Balkán terepfutó-bajnokságon a szerb válogatott tagjaként. Nagyon kedvesek számomra a klubommal, az AK Crvena zvezdával a Portugáliában megrendezett európai terepfutó klubbajnokságokon való részvételek is. Kiemelném még az idei bécsi 10 km-es női futáson elért második helyet és a 2018-as thaiföldi maratonon elért harmadik helyet.

 

Mik a futócéljaid 2022-re?

A céljaim egy részét már elértem: 3. hely az országos félmaratoni bajnokságon, egyéni csúcs és második hely a bécsi 10 km-es versenyen, valamint első hely a hazai mezőnyben és negyedik az abszolút női mezőnyben (három etióp futó mögött) a Belgrádi Maratonon. Konkrét terveim a szezon második felére nincsenek. Munkahelyi kötelezettségeim miatt rövid szünetet tartottam, és jelenleg visszatérek a formámba, várva a Szabadkai Félmaratont.

 

A szakmai és a sportéleten kívül aktív vagy még más területen is, és mesélnél erről egy kicsit többet?

Jelenleg semmi másra nincs időm a családon, a munkán és a futáson kívül. Őszintén szólva alig sikerül mindent belezsúfolnom a munkahétbe. Mondhatni bizonytalanságban élek hétről hétre (mint minden szülő), nem tudva, mikor húzza keresztül a terveimet valamilyen óvodai betegség vagy plusz munkahelyi kötelezettség. Ha estig marad elég energiám, amikor a gyermekem elalszik, szívesen szentelem magam egy jó könyv olvasásának.

 

Született szabadkai vagy, ezeken a mi utcáinkon nőttél fel és játszottál. Az első kiadás óta a Szabadkai Félmaraton népszerűsítője vagy, és első kézből követted szervezési fejlődését. Elmondanád a véleményedet róla?

Őszintén tele van a szívem, és nagyon büszke vagyok a városomra és a szervezőcsapatra. A félmaratonunk útvonala nem a leggyorsabb az országban, de biztosan a legszebb. A „Fuss a történelmen át” szlogen teljesen eredeti, és kultúrát sugároz, ahogy az a mi Szabadkánkhoz illik. Az útvonal a számomra legkedvesebb utcákon halad át. A szervezés évről évre egyre jobb. A frissítőállomások a megfelelő helyeken vannak, tele támogatással és pozitív energiával. A történet nagyon szép része a középiskolás diákok bevonása önkéntesként. A hangulat az útvonal mentén dinamikus, tele biztatással. Integetnek és köszöntenek bennünket a sétálók és az ablakokból az emberek is. Tudom, mennyi erőfeszítést tesz a szervezőcsapat azért, hogy a szervezést minden évben magasabb szintre emelje, és őszintén úgy gondolom, hogy ez sikerül is nekik. Általában azt gondolják, hogy a mi Szabadkánk lakói álmosak, hogy nem hangosak a koncerteken, hogy talán túl udvariasak, de higgyétek el, a félmaraton alatt az utcákon igazán sok a biztatás, és ennek különösen örülök. Büszke vagyok a városomra és az egész szervezőcsapatra, hogy sikerült életre kelteniük a várost, felébreszteniük a sportszellemet, és hagyományt teremteniük a Szabadkai Félmaratonból. Örülök, hogy a város támogatott egy ilyen eseményt, mert ez az egész történetnek különleges súlyt és jelentőséget ad. A Szabadkai Félmaratont éppen a Város Napjának ünnepléséhez kapcsolódó rendezvények keretében tartják, és ez az az időszak az évben, amikor Szabadka a legszebb, a legszínesebb és a legvidámabb.

 

 

Mit jelent számodra a Szabadkai Félmaraton nagykövetének lenni?

Tekintettel arra, hogy született szabadkai vagyok, és Szabadkát őszintén Szerbia legszebb városának tartom, rendkívüli megtiszteltetés és öröm számomra a Szabadkai Félmaraton nagykövetének lenni. A félmaraton futásának az én Szabadkámon különleges varázsa van számomra; nagy boldogság, amikor a Radijalacon egy ablakban meglátom az általános iskolai barátnőimet, ahogy biztatnak, amikor az osztályfőnököm vár, hogy elfussak mellette, és hogy még egyszer lásson a Dudova šuma-i kör utáni visszaúton, vagy amikor a házam sarkánál a szomszédok köszöntenek… Az ilyen érzések, sőt már az emlékük is, felbecsülhetetlenek. Örülök, hogy valakinek példakép lehetek, mindig szívesen adok hasznos tanácsot, és osztom meg személyes tapasztalataimat. Alig várom az idei Szabadkai Félmaraton rajtját, az új emlékeket és a hihetetlen energiát és szépséget.

 

Mit üzensz azoknak, akik még nem kezdtek el futni?

Éppen most van itt a megfelelő pillanat, hogy felvegyétek a futócipőt, végezzetek néhány könnyű bemelegítő gyakorlatot, és fussatok! (Természetesen, ha nincsenek fizikai korlátaitok és fájdalmaitok.) A futás megmozgatja az egész testet, erőssé, kitartóvá, a mindennapi kötelezettségekre és kihívásokra felkészültebbé tesz. Amikor fizikailag aktívak vagyunk, hajtóerő van bennünk, sugárzunk, pozitívabbak vagyunk, jobban szeretjük és tiszteljük a testünket. Futni bárhol lehet, bármelyik városban, faluban, a hegyekben, a tengerparton… nyáron, télen… A futófelszerelés választéka rendkívül nagy, és élvezni fogjátok a megfelelő apróságok kiválasztását. (A legfontosabb a cipő – feltétlenül ellenőrizzétek a talajfogásotok típusát, és annak megfelelően vásároljatok cipőt, hogy ne okozzatok nem kívánt sérüléseket.) Fussatok, és fussatok be a mi boldog világunkba!

 

Van tanácsod azoknak, akik Szabadkán futják majd az első félmaratonjukat?

Fontos, hogy megfelelően készüljetek fel a félmaratoni távra, hogy a verseny ne puszta túlélés, hanem élvezet legyen. A legfontosabb, hogy a táv fokozatos növelésével a félmaraton előtt 2 héttel edzésen sikerüljön lefutnotok körülbelül 16 km-t. A hét közbeni edzéseitekbe (néhány héttel a verseny előtt) iktassatok be résztávos edzést és tempóedzést. A verseny alatt vigyetek magatokkal mézet vagy gélt és tasakos magnéziumot, elsősegélyként, ha elfogyna az energiátok vagy görcsöt éreznétek. (Ajánlott a verseny előtt néhány napon át naponta egy tasak magnéziumot bevenni, és növelni a folyadékbevitelt.) Mivel a Szabadkai Félmaraton nyáron van, feltétlenül igyatok vizet minden frissítőállomáson! Végül – ne felejtsétek el élvezni az útvonal szépségét és a futóenergiát, amely aznap magával ragad majd benneteket! Sok sikert!

 

 

Fotók: Damir Vujković

Az interjút készítette: Kristifor Bogdanić