Ivan Miškeljin: „Aki sztoriba illő emléket akar, jöjjön Szabadkára, és fusson át a történelmen”
Egyre közeledik augusztus 25., a nap, amikor Szabadka utcái hetedszer látnak vendégül több száz hazai és külföldi futót. Lassan, de biztosan a „Szabadkai Félmaraton” sportrendezvény egyre látogatottabbá és ismertebbé válik országunk határain túl is, és csak egyetlen célja van: egy helyen összegyűjteni, szórakoztatni és oktatni mindazokat, akik szeretnek futni.
A legjobbak az elmúlt hat évben megérdemelten nyerték el az első helyet kategóriájukban, mi pedig egy cikksorozaton keresztül – amelyet minden héten elolvashattok a honlapunkon – megpróbáljuk átadni történeteiket, benyomásaikat és a futás iránti mérhetetlen szeretetüket.
Az első Szabadkai Félmaratont 2017-ben rendezték, a férfiaknál a leghosszabb, 21,1 km-es távon a belgrádi Ivan Miškeljin győzött. Futás iránti érdeklődése mindössze 6 évesen kezdődött, amikor edző nővérével együtt minden nap 50-szer futotta végig a 10 méter hosszú körfolyosót! „Nővérem, Dragana 6 éves koromban ültette el bennem a futás magját, és ebből a magból hatalmas szeretet nőtt ki a futás iránt, amely 38 éves koromra 50 km-es szerb rekorddá fejlődött.”
Arra a kérdésre, mi a legnagyobb motivációja a futásra, Ivan azt mondja, hogy a motivációk változnak, akárcsak a versenyek. „Először a félmaratonok voltak, aztán a maratonok, majd az ultramaratonok, a terepfutás, az országos érmek, rekordok és címek. Most a futás számomra a szabadságot jelenti. Csak akkor vagyok szabad, amikor futok. Ez a kor és a modern technológia modern rabszolgákká tett bennünket, de amikor nyílt tér, rét és a futás lehetősége van előttem, csak így, a mozgáson keresztül vagyok szabad ember.”
Kiemeli, hogy létezik recept a legjobb futóvá váláshoz, és ahhoz, hogy azzá váljatok, meg kell építenetek a saját utatokat, vagyis az edzés, a gondolkodás és az értékek személyes rendszerét, és ami a legfontosabb, szenvedéllyel kell viszonyulnotok a futáshoz. „Hogy parázsoljon bennetek a lépés iránti szeretet tüze, hogy minden futás nélkül eltelt napot elvesztegetettnek tartsatok, hogy csak az a nap legyen sikeres, amely edzéssel kezdődik vagy végződik. Szerintem így lesz valakiből bajnok.”
Bár hét év telt el az 1. Szabadkai Félmaraton óta, Ivan őrzi az emlékeit. „Az elsőkre mindig emlékszünk, én pedig a Szabadkai Félmaraton és Szabadka történelmének részévé akartam válni, és győzni akartam. Ráadásul a versenyetek neve »Fuss a történelmen át«, így ezen a versenyen keresztül léptem be a történelembe. El kell mondanom, hogy Szabadka ezzel a versennyel olyan világmaratonok mellé áll, mint London vagy Párizs… Bebizonyítottátok, hogy értéket képviseltek, és hogy maradandóak vagytok.”
Beszélgetőtársunk számára a futás új identitássá, az új és jobb énjének személyi igazolványává vált. „A »Trka u mojoj glavi« (Verseny a fejemben) című könyv, majd a »Moja trka u glavi« (Az én versenyem a fejemben) című film egy olyan életstílust hivatott bemutatni, amely mindenkinek lehetőséget adhat arra, hogy a futáson keresztül új életet kapjon, ahogyan én is kaptam. Aki sztoriba illő emléket akar, jöjjön Szabadkára, és fussa le a történelmen átvezető versenyt!”
A nők között az 1. Szabadkai Félmaratont a budapesti Szabó Nóra nyerte, aki egyelőre az egyetlen külföldi versenyző, aki győzelmet aratott ezen a sportrendezvényen. Nóra a SUPM női rekordjának tulajdonosa 1:25:01-es idővel, és különösen érdekes, hogy ma az egyik legjobb magyar maratonista, és részt vett a kínai olimpián.