Slađana Stamenković: „Az öregkor megkérdezi, hol volt a fiatalságotok”

Slađana Stamenković a Szabadkai Félmaraton 2021-es női győztese. Mint mondja, a fizikai erőnlétéért mindenét odaadná, futóvá pedig egy csere révén vált: felajánlotta egy barátnőjének, hogy elviszi sakkozni, a barátnője pedig őt az atlétikára. A többi már történelem…

Slađana elmondása szerint a futás számos előnyt hozott neki. A test állóképessége, a munkaszokások, a jó szokások és a pszichofizikai ellenálló képesség mellett azt, ami – mint mondja – egészen sajátos: a sebességbeli állóképességet. „És ha már a személyes dolgoknál tartunk, a futás a szórakozás mellett egy életre szóló embereket hozott az életembe, és végtelenül hálás vagyok értük.” Mint minden, aminek szenteljük magunkat, a futás, illetve a fizikai aktivitás is bizonyos áldozattal jár, amelyet vállalnunk kell, különösen, ha jó kondícióról és fizikai felkészültségről van szó. Arról, hogy neki mit kellett feláldoznia, beszélgetőtársunk így fogalmaz: „A futás elkötelezettséget kíván, mint általában minden, amit szeretnénk. Én személy szerint soha semmit nem áldozok fel, és ha valakit vagy valamit választottam, az azért van, mert éppen azt akarom. De sok atlétához hasonlóan nekem is sikerült a futásomból fenntartható rendszert építenem. Ha nem sikerült volna, a józan ész biztosan más útra terelt volna. A világ sok sportolójához hasonlóan én is kész vagyok mindenemet odaadni a fizikai felkészültségemért.”

Arra a kérdésre, mi döntött arról, hogy a futást válassza aktívan űzött sportágának, beszélgetőtársunk kiemeli: rájött, hogy bárhová is indul, a futást magával viheti. „Rájöttem, hogy semmi sem fog kimaradni az életemből, és mindenre lesz időm, ha okos tervet készítek, és hogy akkor kell futnom, amikor a fizikai ambíciók ideje a legjobb. Miért a futás? Nem tudom, azt mondják, született maratonista vagyok, én pedig azért csinálom, mert számomra van értelme. És nem, ne áltassátok magatokat, az én kiindulási helyzetem nulla volt, sőt, mondhatni mínusz. Ismerősen hangzik a mi sportolóinkról?” Slađana szerint számára a járás mellett a futás az alapvető mozgásforma. „Kérem a megértéseteket, ha azt látjátok, hogy minden nap a busz után futok, ahelyett, hogy korábban indulnék és gyalogolnék: nem szeretek lassan mozogni. 35 éves korom után majd lenyugszom egy kicsit, addig viszont még le kell futnunk néhány jó eredményt.”

Beszélgetőtársunk 2021-ben a nők között diadalmaskodott a 21,1 km-es távon. Szabadkáról csak szép benyomásokat vitt magával, de hozzáteszi, hogy a verseny alatt nem élvezte a futást, mert komoly riválisa volt. „A félmaraton szervezése magas színvonalú. Szabadka kultúrája? Élveztem, de csak a verseny után. Meghívtak egy híres cukrászdába süteményre, amikor csak kedvem tartja. Soha nem felejtem el a közeli kocsmából érkező folyamatos szurkolást, az építészet pedig… nem ismerem az ízléseteket, de engem edzésen az a stílus minden nap végigvezetne a városon. Nem éppen ez a Szabadkai Félmaraton útvonala? Számomra gyönyörű. Az egész verseny Szabadka jelentőségéről mesél, minden korban, amelyet megélt és megél, és ezért őszintén gratulálok a szervezőknek. Még adósotok vagyok azzal, miért nem élveztem a versenyt. Egy ismert szabadkai lánnyal versenyeztem, egy fizikussal, aki túlságosan is tehetséges, tényleg nem túlzok. A verseny pokoli volt. És szó szerint meleg is. A következő években minden szem rá szegeződik majd.” A Szabadkai Félmaraton szervezéséről csak elismerő szavai vannak, és úgy véli, Szabadka városa minőségi sporteseményt hozott létre, amit az a rengeteg ember bizonyít, aki a verseny napján a városba érkezik. „Erre van szüksége minden városnak: hogy teli tüdővel éljen.”

Végül megkérdeztük Slađanát, mit üzenne mindazoknak, akik idén valamelyik futamra terveznek nevezni, milyen tanácsot adna a felkészüléshez, és milyen motiváló üzenetekkel, szavakkal fordulna hozzájuk. „Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek, aki közületek nem fut, van most valaki a környezetében, aki futni fog. Ha azon tűnődtök, jó-e ez, olyan valakiként, aki 15 éve fut, és egy atlétikai klubban nőtt fel egy kiváló, ’52-es születésű sportszakember mellett, a következőt mondhatom: ez nem csak kapuzárási pánik, mozognotok kell, futnotok kell, élnetek, vigyáznotok az egészségetekre, az étkezésetekre, a testetekre, az edzésre… semmi bajotok nem lesz, csak legyetek óvatosak, és ne vigyétek túlzásba. Hangsúlyozza, hogy a maratonisták különleges emberek. „A félmaraton komoly dolog, ne vegyétek félvállról. A 10 km igazi kihívás, és egyáltalán nem könnyű; a fél óra minden második, esetleg harmadik napon, ahogy mondani szokás, az egészségért van. Biztos vagyok benne, hogy mindenki tudja, mi a legjobb számára. Külön üzenet a fiataloknak: miért futnátok lassan, ha tudtok gyorsan is? Sportambíciók! Akinek elaludtak, ébressze fel őket, mert az öregkor megkérdezi, hol volt a fiatalságotok. Viszontlátásra, mert Szabadka augusztus 31-én van!”