Téli alapozás a stopperóra hajszolása nélkül – hogyan igazítsuk az edzést és őrizzük meg a formánkat
Miután novemberi sorozatunk előző részeiben már elsajátítottuk a réteges öltözködést, a téli lábbeli kiválasztását és a mínuszokban az izmokat védő bemelegítő rutinokat, most magának az edzés felépítésének a kérdése következik. A tél beköszöntével sok hobbifutó a két véglet valamelyikébe esik – vagy tavaszig teljesen abbahagyják a futást, vagy makacsul próbálják tartani a nyári tempót a Dudás-erdő, a Palicsi park vagy a Sugárút (Radijalac) sétányának hideg, gyakran csúszós ösvényein. A megoldás az okos alkalmazkodásban rejlik.

A tél egészen más szerepet tölt be az edzésnaptárban, mint a tavasz és az ősz. Az alacsony hőmérséklet, a nehezebb ruházat, a szél és a kiszámíthatatlan talaj természetes módon lassítja a lépteket. Ha mindenáron egyéni rekordokat akarunk dönteni, vagy kimerítő résztávokat futunk a fagyban, az nemcsak frusztrációt okoz, hanem feleslegesen megterheli a légutakat és növeli a sérülésveszélyt is. A stopperórával való küzdelem helyett helyezzük a hangsúlyt a folytonosságra és a könnyedség érzésére.
A téli időszak ideális az úgynevezett aerob alapozásra. Ez hosszabb vagy rendszeres, alacsony, illetve mérsékelt intenzitású edzéseket jelent, olyan zónában, ahol például kifulladás nélkül tudunk beszélgetni. Bár ez a tempó lassúnak tűnhet, éppen ez erősíti a szívizmot, javítja a hajszálérhálózatot, és arra tanítja a szervezetet, hogy hatékonyabban használja fel az energiát. Mindaz, amit novemberben, decemberben és januárban türelmesen felépítünk, a legjobb ugródeszka lesz, amikor tavasszal újra belevágunk a gyorsabb edzésekbe.
A túledzettség és az immunrendszer legyengülésének elkerülése érdekében fokozatosan adagoljuk a terhelést, és figyeljünk a testünk jelzéseire. A heti kilométerek legalább nyolcvan százaléka könnyed, laza ritmusban teljen, míg a fennmaradó részben csak azokon a napokon legyen enyhe gyorsítás, amikor a hőmérséklet és a talajviszonyok kedvezőek. Emellett jobb hetente három-négy mérsékelt, 35–45 perces edzést futni, mint hétvégén egyetlen túl hosszú és kimerítő távot. A hideg és szeles napokat használjuk ki otthoni, saját testsúlyos vagy edzőtermi erőnléti és stabilizációs gyakorlatokra: végezzünk törzs-, csípő- és vádlierősítő feladatokat, amelyek közvetlenül védik az ízületeket és gazdaságosabbá teszik a futómozgást.

Novemberi sorozatunk negyedik, befejező részében a téli táplálkozással, a hidegben történő folyadékpótlással és az immunrendszer erősítésével foglalkozunk, hogy egész télen egészségesek és energikusak maradjunk, ahelyett, hogy zsebkendővel a kezünkben ágynak dőlnénk.